Már kevesen emlékeznek azokra az időkre, amikor borzasztó minőségben lehetett csak a jó zenékhez hozzáférni valamelyik tiltott nyugati rádión. Természetesen mi sem éltük át ezeket az időket, tegnap este azonban a Sziget nagyszínpadán kaptunk egy kis ízelítőt, hogy milyen lehetett felismerhetetlenségig eltorzulva hallani ezeket a dalokat. A nap végére a Pulp koncertjén már sikerült javítani a hangosításon, a The Maccabees és az Interpol előadására azonban erősen rányomta a bélyegét.
Már kevesen emlékeznek azokra az időkre, amikor borzasztó minőségben lehetett csak a jó zenékhez hozzáférni valamelyik tiltott nyugati rádión. Természetesen mi sem éltük át ezeket az időket, tegnap este azonban a Sziget nagyszínpadán kaptunk egy kis ízelítőt, hogy milyen lehetett felismerhetetlenségig eltorzulva hallani ezeket a dalokat. A nap végére a Pulp koncertjén már sikerült javítani a hangosításon, a The Maccabees és az Interpol előadására azonban erősen rányomta a bélyegét.
A Szigetre megérkezni még mindig egy élmény, bár sokszor lehet hallani olyan véleményeket, hogy ez a Sziget már nem olyan, mint régen. De mi romlott el? A programra nem lehet panaszunk, a hisztis nyugdíjasok és a rendezvényt ellehetetleníteni próbáló politikusok is hozzátartoznak a fesztivál történetéhez. Sokminden nem változott, valami azonban mégis. Írjátok meg, hogy nektek mi hiányzik a Szigetről mostanában. Szóval a belépésnél még mindig anarchikus állapotok uralkodnak, a jegyüzérektől lépni sem lehet, ahogy azt már megszokhattuk. Belépés után az ember kezére nyomnak egy karszalagot, feltéve, ha már elmúlt 18. Ez hasonló, mint a straight edge X, a rajta szereplő szám rögtön megmondja, hogy nagykorúak vagyunk, ihatunk, nem mintha ezt bárhol kérdeznék. Aztán hamarosan észrevesszük az Új Széchenyi Terv feliratot a karszalagon, amivel a fesztiválon aztán szinte mindenhol találkozni fogunk. Hát ennyit a Sziget politikai függetlenségéről manapság. Na de térjünk át a lényegre, vagyis a koncertekre.
A The Maccabees elejéről a tömegközlekedés kiszámíthatatlansága miatt sikerült lekésni, de kb. a második szám közepére már megérkeztünk a nagyszínpad elé. A tapasztalt szigetelők már bárhova eltalálnak térkép nélkül, és megvan ennek is a varázsa, hogy évről évre ugyanott találjuk meg ugyanazokat a helyszíneket. A Maccabees pár évvel késve érkezett hozzánk, de még így is nagyon vártuk a koncertjüket, bár a délután három óra kicsit nevetséges időpontnak tűnik. A számok recsegtek-ropogtak a rossz hangosítás miatt, a rajongók sem voltak sokkal könnyebb helyzetben, mint azok, akik most hallották őket először, ugyanis sok dalnak a közepén sikerült csak rájönnünk, hogy mi is szól éppen. Ilyenkor még a hangulat sem az igazi, de azért a londoniak után következő Flogging Molly alaposan megmozgatta a nálunk tartózkodó íreket.
Az este két fő programja az Interpol és a Pulp volt. Sajnos a New York-iakkal egy időben játszó Empire of the Sun-t nem láthattuk. Mint már említettük, a hangosítás az Interpol koncertjére sem sokat javult, és az sem segített sokat a helyzeten, hogy a szél is elkezdett fújni. Sokat vártunk tőlük, és még így is élmény volt látni az utóbbi évek egyik legfontosabb poszt-punk bandáját, még akkor is, ha néhány kötelező darab kimaradt a repertoárjukból. Az est legfontosabb fellépője kétségkívül a britpop kultzenekar, a Pulp volt, akikre biztosan nem mertünk volna még egy éve fogadni, hogy ellátogatnak hozzánk. Mégis megtörtént, és ott állt előttünk Jarvis Cocker, aki egy zseniális produkciót mutatott nekünk. Talán jobb lett ekkorra a hangosítás is, vagy csak egyszerűen arról van szó, hogy az igazán jó koncerteket még a rossz hangzás sem tudja elrontani. Jarvis legalábbis mindent megtett, hogy elégedetten távozzunk. A F.E.E.L.I.N.G.C.A.L.L.E.D.L.O.V.E. nem sűrűn hangzik el a Pulp koncerteken, most azonban hallhattuk. Az biztos, hogy az idei Szigeten nagyon nehéz lesz bárkinek jobb koncertet adni, mint amit a Pulp nyújtott, talán nem is fog sikerülni senkinek.
A tegnap este utolsó koncertje számunkra a Hurts volt, akik a 11 utáni nevetséges csendrendelet miatt kénytelenek voltak a levegőtlen A38 sátorban játszani, ahol még egy kisebb beltéri eső is kialakult a koncert végére a felgyülemlett pára miatt, de legalább énekelhettük, hogy "we say good bye in the pouring rain and I break down as you walk away". Mivel még csak egylemezes zenekar, ezért nem volt túl hosszú a koncert. A manchesteri duó azonban mindent beleadott, így a Pulp után számomra a tegnap este második legjobb koncertjét ők adták.
