Pár évvel ezelőtt még mi se gondoltuk volna, hogy a The Horrors koncertjét fogja mindenki tűkön ülve várni, de úgy néz ki változnak az idők. Tegnap este a Dürer színpadán mi is láthattuk a mai alternatív zenei szcéna egyik legjobb és egyben legmeghatározóbb zenekarát. A legújabb lemezüket, a Skying-ot turnéztató Faris-ék nálunk is bebizonyították, hogy miért is kihagyhatatlanok a koncertjeik.
Pár évvel ezelőtt még mi se gondoltuk volna, hogy a The Horrors koncertjét fogja mindenki tűkön ülve várni, de úgy néz ki változnak az idők. Tegnap este a Dürer színpadán mi is láthattuk a mai alternatív zenei szcéna egyik legjobb és egyben legmeghatározóbb zenekarát. A legújabb lemezüket, a Skying-ot turnéztató Faris-ék nálunk is bebizonyították, hogy miért is kihagyhatatlanok a koncertjeik.
Az estét kilenc óra körül a The Moog indította, akik a közönség nagy részét a kellő hangulatba hozta koncertjével, de az este főpontja csak egy órával később kezdett. Sajnos egy kicsit kellett várni a hangszerek beállítására, de annyira nem volt baj, hiszen addig bőven megtelt a Dürer terme, annak ellenére is, hogy vasárnap volt.
Miután a The Horrors tagjai megjelentek egyből belefogtak a Skying kezdőszámába a Changing The Rain-be. Már abban a percben tudtuk, hogy egy felejthetetlen koncertben lesz részünk. Szépen lassan, ahogy telt a koncert egyaránt elhangzottak a Primary Colours fontosabb számai is. Egész idő alatt áthatotta a közönséget egy afféle furcsa elmélázó, szinte bódító érzés, hiszen a srácok nagyon értenek a hangulat teremtéshez. A koncert első felének legjobb pillanatai talán a Still Life-hoz és Sea Within a Sea-hez köthetőek. Faris szerény frontembernek nevezhető, nem kommunikált valami sokat a közönséggel, de az egyik számot Puskás Ferencnek ajánlotta. Nyolc szám után tartottak egy rövid szünetet, majd következő kis blokkban a Three Decades után kiderült, hogy ha külsőre nem is a régiek, de legbelül még mindig szívesen "őrülnek" meg a színpadon. A koncertet a Moving Further Away-el zárták, amely alapból nem egy rövid szerzemény, de így is két-három perccel elnyújtották.
A koncert előtt hallhattunk olyan híreszteléseket, hogy nagyon rosszak élőben, de ezennel megcáfolhatom ezt a pletykát, ugyanis tökéletesen zenéltek tegnap. Minden jól szólt, talán csak a szintikre lehetett volna egy kis hangerőt adni. Faris hangjára pedig egy rossz szavunk sem lehet, most megérthettük mért mondják, hogy megtanult a harmadik lemezre énekelni. Egyszerűen remekül használja ki az orgánumát, csak úgy, mint a lemezen. Az is kiderült, hogy embereként is nagyon jó fejek, természetesek. A koncert után kijöttek a rajongókkal dumálgatni, közös fotókat csináltatni.
Összességében a tegnapi Horrors koncert volt az idei legjobb klubkoncert Budapesten. Öröm volt tényleg egy aktuális zenekart élőben meghallgatni, reméljük a jövőre is ehhez hasonló zenekarokat láthatunk.
