2012 első jó lemezére szerencsére nem kellett túl sokáig várnunk. Már tavaly biztosak lehettünk benne, hogy a The Maccabees harmadik lemezében nem fogunk csalódni. Miután már két lemezen túl van egy zenekar, általában a harmadik albumnál dől el, hogy merre tovább. A Colour It In és a Wall Of Arms után valahogy mindig az Arcade Fire langyosabb verziójának titulálták a zenekart, ezt a gúnynevet mostantól nyugodtan maguk mögött hagyhatják. Tavaly már kaphattunk ízelítőt a Given To The Wild-ból a Szigeten (bele is került a legjobb öt koncert közé nálunk), lássuk milyen is lett, a már most biztos az év végi listákon szereplő lemez.

2012 első jó lemezére szerencsére nem kellett túl sokáig várnunk. Már tavaly biztosak lehettünk benne, hogy a The Maccabees harmadik lemezében nem fogunk csalódni. Miután már két lemezen túl van egy zenekar általában a harmadik albumnál dől el, hogy merre tovább. A Colour It In és a Wall Of Arms után valahogy mindig az Arcade Fire langyosabb verziójának titulálták a zenekart, ezt a gúnynevet mostantól nyugodtan maguk mögött hagyhatják. Tavaly már kaphattunk ízelítőt a Given To The Wild-ból a Szigeten (bele is került a legjobb öt koncert közé nálunk), lássuk milyen is lett, a már most biztos az év végi listákon szereplő lemez.

A Given To The Wild-ról eltűntek a megszokott rövid számaik, és átvették a helyüket a jól felépített dalok halmazai, hiába 52 percével nem éppen nevezhető rövidnek az album. A rövid intro után a Child-al el is merülhetünk a lemez atmoszférájában. Orlando Weeks hangja továbbra is afféle melankolikus, szomorkás érzést kelt az emberben. A Feel To Follow már a slágeresebb számok közé tartozik, de Hugo és Felix gitár riffjei nélkül mit sem érne az egész, egyszerűen remekül bánnak ezzel a hangszerrel. Az album közepe fele egy kicsit elunalmasodik a lemez, de az Unknow után megbocsátható a dolog. Az a szám a Maccabees mesterműve. Érdekes, hogy Orlando hangja a Heave-ben szinte olyan mintha Chris Martin-t hallanánk a Coldplay-ből, a Went Away-ben meg mintha egy afrikai világzenekar énekesét. Az egész lemez olyan hatást kelt, mintha stadionba szánták volna, de mégis ugyanúgy illik a klubok színpadára is.

Mint tavaly a The Horrors, a Wild Beasts vagy a Metronomy úgy idén a The Maccabees is megugrotta a mércét, úgy tűnik ők is bele fognak csöppenni a zeneipar élvonalába (persze az NME hypeja is közrejátszik). Teljes mértékkel megérdemlik az elismerést, hiszen a Given To The Wild fantasztikus lett.

Megjelenés: 2012. január 09.
Műfaj: indie rock
Kiadó: Fiction Records
Hallgasd meg: Child, Feel To Follow, Unknow, Pelican

01. Given To Wild
02. Child
03. Feel To Follow
04. Ayla
05. Glimmer
06. Forever I've Know
07. Heave
08. Pelican
09. Went Away
10. Go
11. Unknow
12. Slowly One
13. Grew Up At Midnight