Tegnap este Esztergomban egy bő másfél óra erejéig a Carbovarisnak köszönhetően újjászülettek az elmúlt évtized indie korszakának legjobb pillanatai. A fagyizós srácok tavaly decemberben megjelent Milos című - (kritikánk erre) lemezüknek a számait hozták el a Kaleidoszkóp Ház barlangjába. A pletykák alapján kíváncsian vártuk azt, hogy milyen is lehet a jelenlegi magyar indie szcéna egyik legjobbjának tartott zenekarának fellépése.
Tegnap este Esztergomban egy bő másfél óra erejéig a Carbovarisnak köszönhetően újjászülettek az elmúlt évtized indie korszakának legjobb pillanatai. A fagyizós srácok tavaly decemberben megjelent Milos című - (kritikánk erre) lemezüknek a számait hozták el a Kaleidoszkóp Ház barlangjába. A pletykák alapján kíváncsian vártuk azt, hogy milyen is lehet a jelenlegi magyar indie szcéna egyik legjobbjának tartott zenekarának fellépése.
Nagyjából este tíz körül kezdődött el a koncert és meglepő módon a barlang is megtelt emberekkel addigra. Egyből a Road című slágerükkel melegítették be a közönséget, akik hamar felvették a ritmust, bár az elősorban lévő rajongó csajokat nem lehetett felülmúlni. Nagyrészt lement az egész Milos, köztük a kedvenc számaim is, mint a Love Ain't Fire és az I Can Feel It is. Természetesen a legnagyobb ovációt a Racist Hell nyávogása kapta, repeta is volt belőle. Pisiszünet alatt énekesük és dobosuk - ezúttal gitárral a kezében - eljátszottak közösen egy Biffy Clyro feldolgozást. Később kaptunk egy kis Nirvana hülyítést is, de szerencsére nem történt meg a sablon Smells Like Teen Spirit cover. A szemfülesebbeknek az új számok is feltűnhettek, amelyek igen ütősek lettek.
A Carbovaris legnagyobb előnye, hogy tehetséges zenészekkel van ellátva és már mostanra megtanulta hogyan kell bánni a közönséggel. Sajnos a kis hely miatt túl hangos volt a koncert, de ezt a minimális fülcsengést el lehet viselni, hiszen megérte. Mindenki jól érezte magát tegnap, most már biztosra veszem korábbi állításomat, hogy egy szép napon még a legnagyobbak között lesznek itthon.
