A Radiohead példáját követve a Charlatans is interneten tette közzé új lemezét, amit az Xfm oldaláról bárki ingyen letölthet. A zenekar az évek során már sok stílusban kipróbálta magát. Első, és eddigi legjobb lemezük 1990-ben jelent meg, amikor még a madchester szcéna egyik legfontosabb zenekarának számítottak, habár nem Manchesterből indultak, hanem a kelet-angliai Norwich-ből. A madchester korszak végén a Burgess-ék útkeresésbe kezdtek, egyre több blues, amerikai folk elemet vittek a zenéjükbe, és sajnos a lemezeik egyre gyengébben sikerültek, közben pedig a tagok magánéleti gondjai miatt csoda, hogy nem hullottak szét. Új lemezükkel azonban visszatértek a 80-as évek Nagy-Britanniájába, azonban mégsem ott folytatják, ahol a Some Friendly után abbahagyták. önfeledt, ecstasy-s örömzenélés helyett a korszak másik fontos zenekarához kanyarodtak vissza, a sokkal sötétebb hangulatokat mutató New Orderhez. Emellett sokszor felfedezhetjük benne a new rave mozgalom, azon belül is leginkább a Klaxons hatását, ami viszont már kevésbé áll nekik jól. Az első dal, az Oh Vanity, a Booker T's Time is Tight című száma alapján íródott, igazi indie sláger, nem véletlen, hogy ez lett az első single a lemezről, és hogy óránként halljuk a brit rádiókon. A sötétebb hangulatú elektropop, a Bad Days szintén nagy sláger lehet, mivel talán a legjobb dal a lemezen, a Mis-takes-től kezdve pedig egyre erősödik a New Order, Simple Minds hatás, ami a The Misbegotten-nél éri el a csúcspontját. Itt egészen úgy érezhetjük, mintha egy New Order számot hallgatnánk, amit telepakoltak new rave elemekkel. De szerencsére a Charlatans nem közönséges utánzatokat alkotott. Sajnos ez a következő A Day for Letting Go-ról már kevésbé mondható el, mivel gyakorlatilag felhasználták a Magick refrénjét. Talán ez a lemez mélypontja, de azért szerencsére nem olyan rossz, 10 helyett csak 7, és csak a következő, címadó dalig tart. Itt már mellékíz nélkül köszön vissza a Klaxons zenéje, és egy nagyon jó számról van szó. A My Name is Despair újabb stílusváltást hoz, és talán itt emlékeztetnek legjobban kezdeti önmagukra, a Some Friendly zenei világára, és közben végig ott lebeg előttünk egy másik név is; The Verve. A This Is the End kissé baljós, és szomorú lezárása a lemeznek, és reméljük, hogy csak a lemeznek, és nem azt fogjuk mondani pár év múlva, hogy a Charlatans két legjobb lemeze az első és az utolsó, a Some Friendly és a You Cross My Path. Itt nem lenne szabad abbahagyniuk, várjuk a folytatást.

9