A Guillemots a 2006-os év egyik nagy felfedezettje, első lemezük, a Through the Windowpane pedig az év egyik legjobb albuma volt. Akik hasonló visszatérésre számítanak, azok hatalmasat fognak csalódni, mitöbb, borzalmasnak fogják találni ezt a Red című anyagot. Sajnos az előző lemezre itt semmi nem emlékeztet. A minimalizmust odáig fokozták, hogy néha másodpercekig kell várnunk az újabb puttyogásra, a gitárt meg mintha teljesen mellőzték volna. A dolgot úgy kell elképzelni, mintha vennénk egy Postal Service lemezt, lelassítanánk felére, adnánk hozzá R&B ritmust, majd rátennénk egy kis Justin Timberlake-féle nyervogást, idegesítően mesterkélt amerikai akcentussal. Igazán bizarr gondolat, a megvalósítás meg még ennél is rosszabb. Érthetetlen, hogy történhetett meg ilyen. Remélhetőleg rájönnek, hogy ez a legrosszabb út, amin egy indie zenekar elindulhat, és gyorsan visszafordulnak, mielőtt még elsodorja őket az a nagy piros golyó.
4
