Múlt héten Szegeden járt Magyarország egyik legjobb indie zenekara, az Amber Smith. A koncert után feltettünk pár kérdést a zenekar frontemberének, Poniklo Imrének.

Új lemezetek egy litván kiadónál jelent meg, hogy kerültetek hozzájuk?
Ez úgy volt, hogy tavaly nyáron voltunk egy svéd dalfesztiválon, ami egyébként nagyon táncdalfesztivál jellegű volt, és nem is értettem, mit keres ott az Amber Smith, de a lényeg az, hogy egy csomó országból voltak ott fellépők, így litvánok is. Az egyik litván énekes lánnyal, akivel ott voltak a kiadó emberei is, nagyon jól összebarátkoztunk, elmentünk egy hajókirándulásra, és kiderült, hogy egy csomó dologban egyetértünk. Aztán este ez a lány megnyerte a versenyt, amit együtt megünnepeltünk. Aztán tavasszal elkezdtünk kiadót keresni, és arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha náluk jelenne meg a lemezünk. És tök jó ajánlatot adtak üzletileg.

De ezt egyébként említetted, hogy ínycsiklandozó árajánlatot adtak.
Nem is az, hogy ínycsiklandozó, mert az azért túlzás, de nagyon-nagyon korrekt. Az a baj ma már, hogy tényleg szinte senki nem vesz már cd-t, sehol Európában. Anglia valami miatt kakukktojás, de máshol nem nagyon vesznek. Emiatt érthető, hogy a kiadók nagyon nem akarnak ebbe pénzt rakni. Most nem akarok ilyen őskövületnek tűnni, hogy a letöltés milyen csúnya dolog, ennek ellenére, ha előállítasz egy albumot, az pénzbe kerül, és persze, hogy a hangmérnök is pénzt szeretne kapni. Úgyhogy nagyon korrektek voltak, és ezért szerződtünk hozzájuk. Arról nem is beszélve, hogy én tényleg szeretnék mindenhol játszani, és a Baltikumban eddig nem voltunk jelen, így meg már ott is ismernek minket.

És az hogy lehet, hogy eddig megjelent három lemezetek mind másik kiadónál jött ki?
Ennek semmi különösebb oka nincs, számomra, és a zenekar számára nagyon fontos, hogy szeretnénk minél több emberhez eljutni, éppen ezért próbálunk mindig olyan kiadót keresni, amelyikről azt gondoljuk, hogy velük ez megvalósulhat, és egyetértenek az elképzeléseinkkel, segíteni akarnak minket. És néha van, hogy egy lemezig egyetértünk, aztán meg azt mondják, hogy mégse így kellene. Mi meg azt mondjuk, hogy nem, mi a saját elképzeléseink szerint akarjuk csinálni. Most is ugye volt a Reprint lemez, amire nagyon büszkék vagyunk, imádom, de most csinálni akartunk valami tök mást. A kiadónak pedig ez nem mindig tetszik, de mi akkor is ezt akarjuk, és akkor is megcsináljuk, ha nem náluk, akkor máshol.

Úgy gondolod, hogy az új lemez egy előrelépés a zenekar életében vagy a te életedben? Tehát ez fejlődés a számodra?
Annyiban igen, hogy mikor elkezdtem az Amber Smith-t 2000-ben, akkor majdhogynem ilyen szólóprodukciónak indult, voltak dalaim, amiket szerettem volna felvenni, és kerestem hozzá zenészeket. De úgy istenigazából mindig szerettem volna, ha egy zenekar jön ki az egészből, ahol van 4-5 akárhány srác, és mi egy ügyért dolgozunk. 2004 óta vagyunk így négyen, és azt hiszem, hogy már nagyon jól összeérettünk, nem csak élőben, hanem emberileg is. Az új lemezen Oszkár, a basszusgitárosunk három számot is írt, és én pedig úgy voltam vele, hogy ha ez jó, és beleillik az Amber Smith zenéjébe, akkor miért ne. Ez mindenképpen előrelépés. Sokszor szoktam kritizálni magyar zenekarokat, hogy kicsit kényelmesek, elérnek valamit, és aztán azt mondják, hogy jó, az emberek ezt szeretik, csináljunk ilyen lemezeket. Lehet, hogy nem ezt gondolják, de nekem valahogy ez hallatszik a lemezeken. És azt gondoltam, hogy nálunk ez ne így legyen, volt a Reprint, volt a Hello Sun, és akkor most csináljunk valami ilyesmit, mert számomra ez borzasztó unalmas lenne. Miért vegyem fel ugyanazt a lemezt mégegyszer más számcímekkel? Az élet mindig megy előre, és mindig ki kell próbálni valami mást, valami újat. És ez szerintem tök jól sikerült most ezzel a lemezzel.

Hogy tudod összeegyeztetni azt, hogy Dortmundban élsz, de az Amberrel többnyire Magyarországon játszotok?
Most egyébként két hete költöztem vissza Budapestre, egy évre biztosan. De az utóbbi másfél évben valóban Dortmundban laktam, de vannak fapados járatok Dortmund és Budapest között, amikre ha időben helyet foglal az ember, nem is olyan drága, és egy óra tíz perc az út, ez igazából semmi. Jártam haza próbákra, lemezfelvételre, koncertekre, úgyhogy szerencsére ezt meg lehetett oldani.

Mi a véleményed a mai mainstream magyar zenei piacról és az undergroundról? Hogy gondolod, összemosódik most már ez a Petőfi és a magyar MTV megjelenésével és a normálisabb zenei produkciók is teret kapnak, vagy még mindig ez a Magyarországon popzenének nevezett, általában nem hangszerekkel játszott és előállított zene a jövő szerinted?
Egyelőre a mainstream még messze áll ettől, mert az továbbra is mainstream, és sok igénytelenül előállított hülyeség van. De ahogy mondod, most már van MTV meg Petőfi, és én nagyon támogatom ezeket. Nem azért, hogy indie-t játsszanak, vagy Amber Smith-t játsszanak, és ezt komolyan mondom, hanem az a lényeg, hogy egy csomó olyan zenét kezdtek el játszani, amire eddig azt hitték az emberek, hogy underground, amikre ilyen kis helyeken bedrogozva őrjöngenek, és már unták a Juventust, meg a többi ilyen kereskedelmi rádiót, és most rájöttek, hogy ez is ugyanolyan popzene. És most őszinte leszek, ez rám is vonatkozik. Nekem is vannak olyan zenék, amikkel szemben eleinte előítéletes voltam, de aztán rájövök, hogy ez egy jó dal. Vannak ilyen előadók, akiket én is így felfedezek. Úgyhogy én nagyon-nagyon támogatom, mert tényleg kitágítja az emberek látókörét.

Azt már tudjuk, hogy az Amber Smith Európában szerencsére egyre ismeretebb lesz, de mit gondolsz például az amerikai színtérről? Van-e esélye ott egy olyan magyar zenekarnak, mint mondjuk az Amber Smith vagy a The Trousers, befogadnák-e szerinted?
Szerintem nem. Nem tudom, én soha nem voltam még Amerikában, annyira nem is vágyom oda egyébként. Azt gondolom, hogy általában Amerikában még olyan brit zenekarok, mint pl. a Coldplay, akik Angliában stadionokat töltenek meg, ők is nagyon nehezen tudnak áttörni. Amerika egy teljesen más világ, teljesen más igényekkel és ízléssel. De ez nem is baj, mert Amerika és Európa között mindig megvolt ez a kulturális ellentét, és úgy gondolom, hogy egy magyar zenekarnak elsősorban Európára kell koncentrálni, ott van esélye.

Mit tartasz a nagy etalonnak? Hogy Angliába eljusson az Amber Smith, vagy megelégedsz Németországgal, vagy csináltok egy teljesen kontinentális turnét, mint mondjuk a Heaven Street Seven, és azt mondod, hogy ez így tök jó, és egy európai szintű zenekar lettetek, akiket mindenki megismert és így befutottatok?
Angliában borzasztó nehéz, rengeteg zenekar van, és jobbnál jobbak, szóval nagyon nehéz. Én nagyon szeretek zenélni, nekem ez az életem, és tényleg mindenhova szeretnék eljutni, én elmennék Észak-Koreába is, vagy Iránba, mert minél több emberhez eljutok, annál jobb. A popzene pedig az egyik legerősebb médium, és azt gondolom, hogy az ilyen populáris formájú zenék az emberek számára nagyon fontosak. Vannak élethelyzetek, mikor egy dal nagyon megfog, és nagyon hozzád szól, és ez nekem mindig meg volt, és ezért nagyon hálás vagyok a zenészeknek, akik írták. És én ezért kezdtem el zenélni, mert ezt szerettem volna nyújtani másoknak. ÉS ez nekem nagyon nagy elismerés, ha valakitől ilyen visszajelzéseket kapok, és hogy ez Svédországban van vagy Chilében az tökmindegy.

Magyarországon szeretsz jobban koncertezni, vagy külföldön? A magyar rajongókat szereted, vagy esetleg kicsit fásultnak tartod őket? Miben más külföld?
Nem, egyébként tök más. Minden országban más közönség van, így nem tudom megmondani. Külföldön, ha olyan helyeken játszunk, ahol addig még nem, akkor tök jó érzés, ha azt látod, hogy megnyerted az embereket. De nagyon szeretek Magyarországon játszani, az utóbbi pár évben rengetegen elkezdtek koncertekre járni, meg itt már ismerik a dalokat és akkor énekelnek velünk a koncerteken.

Szegedhez hogy kapcsolódtok? Nektek valahol egy bázis az életetekben.
Egyrészt a basszusgitárosunk, Oszkár, ő szegedi, de tavaly ő is Budapestre költözött. Ez egy elkerülhetetlen dolog, én se örülök annak egyébként, hogy budapesti vagyok, hogy ennyire fővárosközpontú Magyarország, nagyon szeretem egyébként Szegedet. És valószínűleg ősszel jövünk vissza egyébként.