A wales-i zenekarnak ez a hatodik lemeze 1992-es megalakulása óta, de a szigetországon kívül egyiknek sem volt túl nagy visszhangja, és ezen a Silent Cry sem fog változtatni. A Stereophonics-hoz hasonlóan ők sem követték az aktuális divatokat, nem lettek sem britpop, sem indie zenekar, hanem az említett zenekarhoz hasonlóan alternatív rockzenét játszanak. 2002-ben egy tragédia is megrázta a bandát, a dobosuk, John Lee öngyilkos lett. De térjünk át az új lemezre. A nyitó We Are People hibátlan rocksláger, tökéletes hangzással, experimentális elemekkel, egyetlen hibája, hogy kissé túl depressziós. Ez nem is lenne baj, de a szövegek nem ennyire lehangolóak, így a zene és a szöveg nincs teljesen összhangban. Az Itsumo, a címadó Silent Cry, a Fires mind nagyon jó popslágerek, de kicsit olyan ez, mint a Coldplay X&Y lemeze, olyan összerakott, hogy már zavaró, és éppen ezért nem is tud annyira őszinte lenni. A végén kapunk még két gyorsabb, punkosabb dalt, az Into the Blue-t és a Guided by a Voice-t, a Sonorous című, experimentális, kakofóniába torkollő dal pedig nagyon szép lezárása a lemeznek. Sok újat ne várjunk a Silent Cry-tól, de érdemes töbször meghallgatni, mert egy kellemes és szerethető album.
8
