A 2008-as Sziget második napjának számunkra legfontosabb programja a Kaiser Chiefs koncertje volt, ami ugyan még Jamiroquai előtt volt, a hangulaton szerencsére nem érződött, hogy hivatalosan nem ez a fő esemény. A Kispál és a Borz után sikerült bekerülnünk a harmadik sorba, ami ekkor még nagyon jó ötletnek tűnt, és a koncert valóban kiválóan látszott innen. Pár perc késés ugyan volt, de aztán már ott is álltak kedvenceink a színpadon, az első szám pedig az Everything is Average Nowadays volt. Ricky Wilson produkciója az egyik legszórakoztatóbb lehetett a Sziget fesztiválok történetében, megtett ugyanis mindent, hogy mégjobban feldobja az egyébként is hibátlan előadást. Először felmászott a kordonra, tőlünk pár méterre, és onnan énekelt, majd végigment a közönséget elválasztó folyosón, bár sajnos ezt inkább csak a kivetítőkön tudtuk figyelemmel kísérni, de a csúcspont az volt, mikor felmászott a nagyszínpad tartóoszlopára, és onnan énekelt. Elhangzott az Everyday I Love You Less and Less, az Oh My God, az I Predict a Riot, a Modern Way, a Ruby, és még lehetne sorolni az első két lemez hatalmas slágereit. Emellett kaptunk egy kis ízelítőt a hamarosan megjelenő új album, az Off With Their Heads számaiból is, és igencsak meggyőző volt, az új lemez valószínűleg legalább olyan jó lesz, mint a Yours Truly, Angry Mob volt. Az Angry Mob valóban illett a közelünkben néhány kedves honfitársunkra, akik csak lökdösődni jöttek, és próbálták üvölteni a szövegeket, de nem mindig tudták követni. Ez számukra nem volt zavaró, számunkra, és a legtöbb kultúráltan szórakozó ember számára viszont felettébb idegesítő volt, főleg a második-harmadik sorban, ahol kézzel-lábbal védenünk kellett tűlük a helyünket. A kedvünket viszont nem tudták elrontani, aki a Kaiser Chiefs koncertjét felül tudja múlni, annak előre is gratulálok, de nem lesz könnyű.