Ausztráliából kevés zene jut el hozzánk, de azért mindig vannak olyanok, akiknek sikerül a nagy áttörés, és nem jelent akadályt számukra az a jópár időzóna, és sokezer kilométer. Idén a Cut Copy és a The Presets lemeze volt kellemes meglepetés, a The Go-Betweens-re pedig nyugodtan gondolhatunk úgy, mint a kontinensnyi ország legjobb zenekarára, akiknek felejthetetlen slágereivel a mai napig rendszeresen találkozhatunk a brit rádiókon. Ausztrália egyik legjelentősebb zenekaraként tartjuk számon a The Vines-t is, akik egyébként is igen fontos bandának számítanak a garázsrockot kedvelők szemében, és nem is véletlen, Highly Evolved című debütlemezük tényleg kiválóan sikerült, ahogy az ezt követő Winning Days is. Ezután azonban úgy tűnt, hogy Vision Valley című, két éve megjelent lemezükön már nem tudnak újat nyújtani, és ez a mostani Melodia című anyag meghallgatásával sajnos méginkább nyílvánvalóvá válik. Akik koszos, csiszolatlan hangzásra vágynak, azok megkapják, amit akarnak, de újat ők se várjanak ettől a lemeztől. A számok hossza ritkán lépi túl a két percet, de ami még nagyobb baj, a mondanivaló is hiányzik belőlük. Első kislemezdalnak a He's a Rockert választották, amiben ne keressünk semmi mélyebb gondolatot, csak egy újabb rock and roll himnusz, de ugyanilyet hallottunk már több százat, nemrég például a Nickelback-től, és sajnos ez nem sokkal jobb. Koncerteken biztosan élvezhető a dolog, lehet rá ugrálni, nem nehéz megjegyezni a szöveget, otthoni hallgatáshoz azonban nem a legjobb választás. Nem sok egyediséget találunk akkor sem, ha a zenében keressük. Néha úgy érezhetjük, mintha a Nirvana zenélne, annyi különbséggel, hogy Kurt Cobain helyett Craig Nicholls énekel. Megpróbálkoztak azért kicsit művészibb dalokkal is, ilyennek képzelték el a hatperces True as the Night-ot is, de hallottunk már ennél jobban sikerült próbálkozást is, de legalább hallunk egy kellemesnek mondható balladát is a sok üvöltözős dal között, melyek a végére már teljesen egybefolynak. Ennél azért többet várunk legközelebb.

5