Végre visszatért a Franz Ferdinand
, akik pár évvel ezelőtt alaposan megváltoztatták a világ
zenei ízlését, és debütlemezük megjelenése óta az indie rock már nem valami
befordult, alternatív dolog többé. 2004 óta sokminden történt, nehéz lenne
megszámolni, hogy hány fontos és kiváló indie lemez jelent meg az évek során,
azonban azt nem vitathatja senki, hogy a skót Franz Ferdinand azonos című
debütlemeze, majd a You Could Have It So Much Better című
folytatás az összes közül az egyik leghatásosabb, és hogy az Arcic
Monkeys mellett talán ők a másik leghíresebb indie zenekar azóta
is.
Alex Kapranos bandája azt ígérte, hogy egy táncos, eddigieknél több elektronikát használó lemez lesz a következő, és pont egy ilyet kaptunk. Az év egyik legfontosabb lemezéről van szó, tehát most zárjunk ki minden mást, és teljes odafigyeléssel hallgassuk végig a Tonight: Franz Ferdinand című albumot.
Az Ulysses című kislemezdal rögtön egy új oldalát mutatja meg a zenekarnak, ami sokaknak nem tetszett első hallásra, és van, akinek azóta sem jön be. Bevallom, először nekem is kicsit furcsa volt, de inkább csak szoktatlan. Valóban nem ez a lemez legkiemelkedőbb pillanata, de igazából semmi kifogás nem lehet ellene. Ettől nem marad el sokban a The Coral-t megidéző Turn It On és a slágeres No You Girls sem.
Rossz döntés lenne a Franz Ferdinand részéről, ha nem a Twilight Omens lenne valamelyik következő kislemez, mert ez a lemez talán legjobban sikerült szerzeménye, és az ilyenek teszik a mai napig azzá, ami, vagyis a világ egyik legjobb zenekarává, akik még mindig képesek újítani, és rácáfolni az olyan hangokra, melyek szerint a brit gitárpop ismét hanyatlásnak indult. Alex Kapranos-ék tettek egy kis kalandozást az afrobeat területén is, a Vampire Weekend és a Taling Heads nyomdokain, bár ez igazán csak egy dalban, a Send Him Away-ben érezhető.
A Live Alone már visszatér a new wave-es, new
rave-es, diszkós hangzáshoz, és megint csak egy hatalmas sláger,
amelyik simán felveszi a versenyt a régebbi számokkal is, és
hasonlóakat lehet mondani a Bite Hard-ról is. A What
She Came For egyszerűségével nyűgöz le, majd a kísérletezgetős
Can't Stop Feeling után jön a sokat vitatott Lucid
Dreams, melyet sokan hosszúnak, ötlettelennek, erőltetett new rave-nek,
meg sokmindennek neveztek, pedig egyik sem igaz. Valóban ez a zenekar eddigi
legszokatlanabb, legkísérletezőbb szerzeménye, mely néha úgy hangzik, mintha a
Digitalism írta volna, nem pedig Nagy-Britannia egyik
legfontosabb gitárzenekara. Azt legalább bebizonyították, hogy az elektronikát
is tudják jól használni, a Lucid Dreams pedig az egyik legjobb new rave dal, már
ha annak szánták, és ha létezik egyáltalán ilyen műfaj.
A Dream
Again című folytatás még ennél is nagyobb meglepetést tud okozni, itt
már egyenesen színes, pszichedelikus ruhákban ugráló alakok jelennek meg a
szemünk előtt, és ennek a résznek már semmi köze a fekete-fehér, hűvös
poszt-punkhoz, mely olyan meghatározó volt nemrég. A színek a Franz Ferdinand
zenéjébe is bejutottak, ezt a dalt meghallgatva pedig már nem a
Libertines vagy a Joy Division, hanem az
MGMT és az Empire of the Sun neve jelenik
meg előttünk.
Végül itt van még a Katherine Kiss
Me című akusztikus zárás, mely megintcsak egy hatalmas váltás, ami
felteszi a pontot az i-re, és egyúttal a mondat végére is. Ez volt a Franz
Ferdinand visszatérése, akiktől néhányan kicsit túl sokat vártak, és mindenkinek
nem tudnak megfelelni, de remélhetőleg nem is ez a cél. A Tonight: Franz
Ferdinand méltó folytatása a zenekar eddigi munkájának, és minden bizonnyal az
idei év egyik legfontosabb lemeze.
1. Ulysses
(s)
2. Turn It On
3. No You Girls
4. Twilight Omens
5. Send
Him Away
6. Live Alone
7. Bite Hard
8. What She Came For
9. Can't
Stop Feeling
10. Lucid Dreams (s)
11. Dream Again
12. Katherine Kiss
Me
Ne nyomd el: Twilight Omens, Lucid Dreams, Turn It On, Live Alone
Szerintünk: 10
