Végre megjelent 2009 első fontos debütlemeze,
attól a zenekartól, amelyik az idei év egyik legnagyobb felfedezettje lehet. A
londoni, egész pontosan ealing-i zenekar már tavaly feltűnt a brit rádiók
játszási listáin, először a Death, majd a To Lose My
Life című számukkal. Mindkettő kiváló dal, és szerencsére a lemezt
végighallgatva az a félelem is eloszlik, hogy megint csak egy egyslágeres
csodáról van szó. A tavalyi az elektronika éve volt, 2009-ben azonban ismét
visszatérhet a poszt-punk revival, a White
Lies legalábbis ezen az úton indult el, aztán idén lesz még például
új Editors album is, tehát gitárzenében a tavalyinál gazdagabb év elé nézünk, és ez mindenképp
figyelemreméltó.
A Death című kislemezdalt talán már nem kell bemutatni, mert elég sokszor lehetett hallani a rádiókban, ami nem véletlen, hiszen egy kiváló sláger. A dalszövegek elég sötét tónusúak, ahogy a zene is, ez a hangulat pedig kicsit emlékeztet a Glasvegas-ra a mostani zenekarok közül, a régiek közül meg természetesen itt is a Joy Division hatása a legfontosabb, valamint a The Smith melankólikus sorai is eszünkbe juthatnak.
A To Lose My Life az egyik legnagyobb indie sláger mostanában, ami érthető is, hisz minden szempontból remek dal, egy kellően sötét, de mégis táncolható, kiválóan hangszerelt szerzemény, amit az ember húszszor is szívesen meghallgat egymás után. Az Editors-os hangzású A Place to Hide és a Fifty On Our Foreheads is bizonyíték arra, hogy nem véletlen kap ekkora figyelmet a White Lies.
Töltelékdalt szinte egyáltalán nem találunk a lemezen, nehéz lehet kiválasztani, hogy mi legyen a következő kislemez, én személy szerint a Farewell to the Fairgroundot javasolnám, mely talán a legjobb a lemezen, és 2009 egyik legnagyobb indie slágere is lehet még, de például a From the Stars vagy a már tavaly áprilisban kiadott Unfinished Business is hasonlóan remek dalok.
Aztán a lemez végén itt van még a legsötétebb, Nothing to Give című szerzemény, mely a szférikus hangokkal, zajfüggönnyel egészen poszt-rockos hangulatot teremt. A Price of Love című zárás szintén telitalálat, valószínűleg ezt is sokat fogjuk még hallani. A White Lies pedig remélhetőleg a jövőben is képes lesz tartani a színvonalat, addig pedig reménykedjünk abban, hogy a tavalyi év egyik legnagyobb újdonságához, a Wombats-hoz hasonlóan talán őket is láthatjuk az idei Szigeten. Ennél már csak egy White Lies, Editors, Interpol felhozatal lenne jobb valamelyik nap.
1. Death
(s)
2. To Lose My Life (s)
3. A Place to
Hide
4. Fifty On Our Foreheads
5. Unfinished
Business (s)
6. E.S.T.
7. From the Stars
8. Farewell to the Fairground
9. Nothing
to Give
10. The Price of
Love
Ne nyomd el: Death, To Lose My Life, Farewell to the Fairground, The Price of Love, A Place to Hide
Szerintünk: 10
