Szegeden elég jelentős rajongótábor tombolta végig a koncertet, pedig a JATE Klubban ritka, ha a közönség nagy része egyáltalán ismeri a zenekart. Korábban is koncerteztetek már Szegeden? Van valami kötődésetek a városhoz?
Utoljára egy éve játszottunk Szegeden, akkor ugyan kevesebben voltak, de a hangulatra nem volt panasz. A mostani buli remekül sikerült, amit ezúton is köszönünk mindenkinek. Sokan ismerték a zenekart fesztiválokról, illetve a tévés, rádiós játszások is segítettek ebben nyilván. A gitárosunk, Matyi nővére szegedi, a basszeros, Zsolti öccse pedig az egyetemen tanul, úgy általában pedig sok ismerősünk, haverunk él vagy tanul a városban.

Úgy mutatkoztatok be, hogy egy amerikai zenekar vagytok, és a zenétektől valóban Kaliforniában érzi magát az ember. Mennyire illik ehhez az amerikai életérzéshez a magyar nyelv? Mert hát jópár magyar nyelven írt számotok is van.
Én nem tudom, milyen az amerikai életérzés, mert itt élünk Magyarországon. Ha a laza felfogás, a görcsmentesség átjön, akkor már jók vagyunk, nálunk a szórakozáson van a hangsúly. Pár évvel ezelőtt már dolgoztunk magyarul, az áprilisban megjelenő lemez végig magyar nyelvű lesz, most ismét ilyen dalok születtek. A hatásaink inkább amerikai, mint brit zenék, ami lehet, hogy nem divatos, de tíz éve, a megalakulásunkkor is így volt. A magyar nyelv nem azért van, hogy mindenki minket szeressen.

A magyar vagy az angol számaitokat szeretitek jobban? És hogy van ezzel a közönség?
Mindet szeretjük, hiszen a sajátjaink. Az utóbbi fél évben, egy évben csatlakozott közönségnek lehet, hogy fura lesz elsőre az anyanyelv, ugyanakkor a koncerteken remekül működnek az új számok, nem aggódunk emiatt. A tavalyi Stand Up kislemez három dala közös kedvencünk, az aktuális lemezről pedig mindenkinek más a szívügye, ami jó jel, mert ezek szerint nem két vagy három jó dal lesz csak, hanem sokkal több.

Ha az a kérdés, hogy milyen stílusú a zenétek, akkor mi a válaszotok? Milyen zenekarok voltak legnagyobb hatással rátok?
Mi hardpopnak szoktuk csúfolni, ami nem is nagy hülyeség: hangos gitárokkal játszott lendületes popzene, funk, punk, kis metál és sok dallam, táncos alapok. Annyi zenét szeretünk, hogy sok lenne felsorolni, talán a Faith No More, a Red Hot Chili Peppers egy egyszerűbb, játékos verziója volt pár éve a megfelelő jellemzés ránk, az utóbbi egy-két évben tovább bővült a paletta. A Muse vagy a Placebo például mindannyiunknál kedvenc, ugyanakkor a hatásuk nem érezhető, a Danko Jones-é helyenként talán.

A magyar bandák közül kik a kedvenceitek?
Zsoltika a 30Y-ékat bírja, közös favorit az Óriás, vagy a kicsit tetszhalott Rémember. Én szeretem az Isten Háta Mögött, de az Irie Mafia lemezeit is, mindenevők vagyunk, például az egyik új dalban a PASO énekes Krsa a vendégünk. Akik zeneileg közelebb állnak hozzánk, a Turbo, de akár a Gonzo is, mind európai minőségű bandák. Sok jó hazai zenekar került felszínre az MTV és az MR2 révén, de legalább ennyi gagyibb is. Általánosságban azonban úgy van, hogy nem nagyon hallgatjuk a kortársakat, inkább csak közös bulik vagy a turnébuszban történő rádióhallgatás során.

Hol lehet látni titeket mostanában?
A lemez keverésén dolgozunk, illetve a megjelenéssel van még sok munka, nincs túl sok buli, inkább májustól indul a komolyabb szezon. Úgyhogy aki élő halat akar, figyelje a hálónkat.