Ha az Amerikából Európába eljutó mainstream zene nem csak a Green Day-ből és a Fall Out Boy-ból állna, akkor nem lenne az a tévhit, hogy az Újvilágban képtelenek normális zenét csinálni manapság. Na persze vannak nagyon jó indie zenakarok, de ezek ott nem mennek olyan rotációban a helyi rádiókon, mint a brit indie bandák legújabb slágerei. Azért vannak kivételek, mint a kaliforniai Silversun Pickups, akik már második lemezüket készítették el, miközben itt Magyarországon valószínűleg a kutya sem ismeri őket.

Carnavas című első albumuk 2006-ban jelent meg, ami elég nagy siker lett az államokban, ma is nap, mint nap hallani az ezen található Lazy Eye című slágert az amerikai rádiókon. Ezután koncerteztek a Foo Fighters, a Kaiser Chiefs és a nyáron Budapesten is fellépő Snow Patrol előtt is, ami azért már nem kis dolog, és sokan mindjárt a Smashing Pumpkins-hoz kezdék őket hasonlítgatni. Ennek nem sok valóságalapja van, az énekes hangján kívül nem igazán találni közös pontot a két banda zenéje között. A Silversun Pickups a shoegaze-t vegyíti a kaliforniai punkkal, és egészen jól.

A kaliforniai punk elég távol áll tőlem, európai ember pedig nehezen érti meg azt a világot, a Silversun Pickups zenéje azonban képes áthozni az óceán túlsó partjára egy darab kaliforniai életérzést. A legnagyobb slágerek a lemez elején találhatóak, mint a There's No Secrets This Year, vagy az ezzel egybeolvadó, letaglózó The Royal We, amit megint csak egy monumentális darab, a Growing Old Is Getting Old című szám követ. A kiváló dalok sora folytatódik az It's Nice To Know You Work Alone és a Panic Switch című, tipikusan amerikai szerzeményekben. Sajnos a vége felé kicsit ellaposodik a lemez, de azért szerencsére még élvezhető. A szövegeket biztos sokan kritizálnák, ezeknek ugyanis nincs túl mély mondanivalójuk, de ez talán még elnézhető, hiszen mégiscsak popzenéről van szó. Ha egy zenekar annyit elér, hogy a zenéjüket hallgatva érzi az ember, ahogy egy cadillacben ülve autókázik a végtelen, üres sivatagban, és még élvezi is, akkor már sikerült nekik valami. Remélhetőleg nem is fulladnak ki a második lemez után.