Hát vége. Véget ért az év legjobb hete. Ha a számokat nézzük, akkor is nyereséges volt az idei Sziget, mivel majdnem 400 ezren látogattak ki összesen. De az igazi nyereség a koncertek számában mérhető, és az élményekben, melyek még mindig feldolgozás alatt állnak. Lassan hazafelé tartanak az angolok, a franciák, a hollandok és az összes szigetlakó Európa különböző pontjaira, Budapest pedig visszasüllyed a hétköznapok szürke magyar valóságába. A Sziget valóban egy sziget volt, és nemcsak földrajzi értelemben véve. Sziget a konzervatív magyar tengerben, ahol egy valódi kozmopolita város alakult ki pár napra. A Duna hídján átgyalogolva úgy érezhettük, mintha egy londoni repülőút végére értünk volna, és néha több ezer mérföld távolságra éreztük magunkat az unalmas kelet-európai hétköznapoktól, mikor semmi jó nem történik. Az idei Szigeten sikerült tíz év elmaradt koncertmennyiségét bepótolni, az idei Szigeten megéreztük a változás szeleit. Talán más lesz valami ezután? Talán igen. Gondoljunk csak arra, hogy a még csak 1-2 évvel ezelőtt elindult MR2 mennyire megváltoztatta a magyarok zenei ízlését. A kultúra sokkal közelebb került hozzánk, idén pedig olyan előadók látogattak el Budapestre, akik a legújabb hullámokat hozták magukkal. A Sziget idén teljesen nemzetközi volt, pár napra egy külön állam alakult Európa térképén. Volt öt nap az évben, mikor Budapest volt Európa kulturális központja, és ezalatt az öt nap alatt még Londonnál is izgalmasabb volt. Az itt játszó előadók is kezdik megtanulni Budapest nevét, és már sokkal kevesebbszer keverik össze Bukaresttel. Kezdenek ránk felfigyelni. Rajtunk a sor, hogy mi is felfigyeljünk rájuk. Hogy ez tegnap Maximo Park koncerten mennyire sikerült? Sajnos a tegnapi nap már a gyász jegyében telt. A Sziget legjobb négy napját búcsúztattuk a Maximo Park koncertjén az első sorokban, ahol magyar szót csak elvétve lehetett hallani.
Pedig a koncert az egyik legjobb volt az idei Szigeten, de még azt is meg merem kockáztatni, hogy az összes eddigit felülmúlta. A délutáni időpont és a forróság ellenére is nyújtottak valami olyan pluszt, amit kevesen tudnak. Ezt éreztem az Arctic Monkeys koncertjén is, és most is. A Books from Boxes vagy az Acrobat alatt megtapasztaltam egy furcsa önkívületi állapotot, melyet csak tökéletesen összerakott zene és egy páratlan előadásmód tökéletes összhangja tud létrehozni. Valahogy most a pogózás is elmaradt, mintha az Offspring koncertjére várakozó punkrockerek szája is tátva maradt volna, és olyan kapcsolat alakult ki a zenekar és a közönség között, ami nem mindennapi. Paul Smith a világ egyik legjobb előadója, a Maximo Park pedig az egyik legjobb zenekar jelenleg. Hogy miért nincs nagyobb sikerük? Talán azért, mert ez nem egyszerűen fogyasztható zene. Szükség van semmitmondó dalszövegekre is, mert ezek dobják fel hétköznapjainkat, a Maximo Park számai azonban olyanok, mint egy zenés biblia. Nem könnyen fogyasztható, azonban mindenki talál egy olyan dalt tőlük, ami éppen aktuális helyzetére teljesen igaz, és ezért az ember kedvenc Maximo Park száma időről időre változik. Érdemes olvasni belőlük, úgy, mint Paul furcsa kis noteszéből, melybe még pár magyar szófordulatot is felírt, és ezeket fel is olvasta tegnap. És hogy milyen volt a nap többi része?
Erre már jobb lett volna nem odafigyelni, mert a Szigetet tegnap ellepték az izompólós kínai papucsos napijegyes magyar metálrockerek, akik pár percen belül megszámlalhatatlanul sokszor mondták ki a baszdmeg szót, és legnagyobb problémájuk az volt, hogy nem volt a Szigeten topless. Egyikük azért beszámolt a haverjának egy nagy élményről, mikor egy német csaj levette a melltartóját. Ezért már megérte kimenni, és megvenni a napijegyet, amire néhányan még fél négykor is a bejárat előtt koldultak. Valószínűleg a jegyüzérek is nyereséggel zártak tegnap, belőlük is majdnem annyi volt, mint látogatóból, holott a hangosbemondó rendszeresen közölte, hogy az ilyen tevékenységet folytatók ellen eljárást indítanak. De felejtsük el az utolsó napi balkanizálódást, amit reméljük, hogy pár éven belül végleg száműznek, és legfeljebb a világzenei színpadon találkozhatunk vele balkáni zene formájában. Emlékezzünk a szép pillanatokra, mert ezekből jóval több volt. Emlékezzünk az eddigi legjobb Szigetre, és várjuk a következőt.
