2007 a női előadók éve volt. Lily Allen és Amy Winehouse sikere után számos énekesnő feltűnt ebben az évben, köztük a londoni Kate Nash, akitől ha mást nem is, a Foundations című dalt bizonyára mindenki hallotta már. A szám a brit lista második helyéig jutott, így nehéz is lett volna elkerülni a vele való találkozást. Kate Nash nem írt társadalomkritikus elmélkedéseket, mint Lily Allen, nem lett Amy Winehouse-hoz hasonló botrányhős, inkább megmaradt a hétköznapok világában, és talán éppen ez adta egyediségét.
A produceri munkálatokat ezúttal az ex-Suede gitáros, Bernard Butler végezte. A hangzás is változott némileg, a dalok zeneileg változatosabbak lettek, az énekesnő karaktere azonban néha kissé háttérbe szorul, és más előadók utánzásába megy át. Persze a Kate Nash dalokat továbbra is könnyű felismerni, ebben segít a sajátos cockney akcentus, mely szerencsére ezen a lemezen is megmaradt.
Szerintünk: 8
2007 a női előadók éve volt. Lily Allen és Amy Winehouse sikere után számos énekesnő feltűnt ebben az évben, köztük a londoni Kate Nash, akitől ha mást nem is, a Foundations című dalt bizonyára mindenki hallotta már. A szám a brit lista második helyéig jutott, így nehéz is lett volna elkerülni a vele való találkozást. Kate Nash nem írt társadalomkritikus elmélkedéseket, mint Lily Allen, nem lett Amy Winehouse-hoz hasonló botrányhős, inkább megmaradt a hétköznapok világában, és talán éppen ez adta egyediségét.
A produceri munkálatokat ezúttal az ex-Suede gitáros, Bernard Butler végezte. A hangzás is változott némileg, a dalok zeneileg változatosabbak lettek, az énekesnő karaktere azonban néha kissé háttérbe szorul, és más előadók utánzásába megy át. Persze a Kate Nash dalokat továbbra is könnyű felismerni, ebben segít a sajátos cockney akcentus, mely szerencsére ezen a lemezen is megmaradt.
A Paris a hatvanas évekbeli női pop formációkat idézi meg, na meg a Pipettes-t, Those Dancing Days-t és a műfaj egyéb mai képviselőit. A Kiss That Grrrl című dalban ez a hangzás még erősebb, akár a Ronettes is énekelhetné azt. A lassan építkező, majd a tetőpontján hirtelen végetérő Don't You Want to Share the Guilt néhol még a Cribs-féle Be Safe című számot is megidézi, mialatt a háttérben a Kings of Leon féle sivatagi hangzás és a már említett hatvanas évekbeli dallamok egyaránt jelen vannak. A karcos I Just Love You More már a Sonic Youth és Patti Smith felé kalandozik el. Ez a fajta hangzás eddig teljesen idegen volt Kate Nash-től, de a megvalósítás jó lett. Ami a Made of Bricks-en a Foundations volt, az a My Best Friend Is You című lemezen a Do-Wah-Do, mely már a címében is utalás a hatvanas évek egyik meghatározó zenei irányzatára. Lily Allen is írt country dalt, Kate Nash sem maradhat ki a sorból, ez lett a Take Me to a Higher Plane. Az experimentális I've Got a Secret kissé furcsa lett, a sötét hangulat és Kate Nash hangja ugyanis nem igazán illik össze. Hasonlóan bizarr darab az ezt követő Mansion Song is, mely néhol már M.I.A. nyomdokaiba szeretne lépni, ahhoz viszont túl mesterkélt, és ez a szerep idegen Kate Nash-től. Az Early Christmas Present teljesen az előző lemezt idézi, ugyanakkor egy jól sikerült, slágeres darab. A Later On-ra már érezhetően hatással volt az utóbbi időkben népszerűvé vált ausztrálos hangzás (Temper Trap, Empire of the Sun) is. A Pickpocket, majd végül a záró You Were So Far Away szép lassan olvadnak bele a csendbe.
1. Paris
2. Kiss That Grrrl
3. Don't You Want to Share the Guilt
4. I Just Love You More
5. Do-Wah-Do
6. Take Me to a Higher Plane
7. I've Got a Secret
8. Mansion Song
9. Early Christmas Present
10. Later On
11. Pickpocket
12. You Were So Far Away
Ne nyomd el: Kiss That Grrrl, Don't You Want to Share the Guilt, Do-Wah-Do
Szerintünk: 8
Kate Nash - Do-Wah-Do
