Pár évvel ezelőtt, a gitárpop újrafelfedezése idején a The -s nevű zenekarok élték fénykoruk. Sok eltűnt azóta, a mainstream is átalakult, a régi neveket újak váltották fel, ahogy az lenni szokott. A zenekarok névválasztása pedig egyre furcsább lett. Persze valamilyen szinten meg kell felelni az aktuális irányzatnak ebben is, de az más kérdés, hogy mennyire lehet hosszú távon sikeres egy olyan zenekar, akiknek a neve hosszabb mint a számok címe. Első hallásra a We Have Band is besorolható ebbe a kategóriába, debütlemezüket ugyanakkor igenis érdemes komolyan venni.
A londoni trió 2008 végén bukkant fel Oh! című kislemezével. Sokan máris a jövő egyik nagy reménységeként beszéltek a bandáról, az első nagylemezre azonban egészen idáig várni kellett. Sajnos ez a csúszás egyáltalán nem kedvezett nekik, a WHB című anyag azonban most is teljesen aktuális.
A kezdő Piano-ról el tudnám képzelni, hogy Damon Albarn The Good, the Bad and the Queen nevű rövid életű projektjének lemezén is,
