Nemrég került a kezembe egy könyvesbolti nézelődés során Jonathan Lethem Amerikai Amnézia című könyve. Hogy végül megvettem, abban elsősorban nem a borító segített, mert az meglehetősen méltatlan lett a műhöz képest, de ezt a magyar kiadványok esetében sajnos már megszokhattuk. A könyv magyarországi kiadója egyébként elsősorban sci-fi kiadványokra szakosodott, ezért lépjünk is túl az esztétikai dolgokon.
Nemrég került a kezembe egy könyvesbolti nézelődés során Jonathan Lethem Amerikai Amnézia című könyve. Hogy végül megvettem, abban elsősorban nem a borító segített, mert az meglehetősen méltatlan lett a műhöz képest, de ezt a magyar kiadványok esetében sajnos már megszokhattuk. A könyv magyarországi kiadója egyébként elsősorban sci-fi kiadványokra szakosodott, ezért lépjünk is túl az esztétikai dolgokon.
Nehéz lenne meghatározni, hogy miről szól ez a történet. Van egy Chaos nevű főhős, aki múltját keresi a darabjaira hullott poszt-apokaliptikus Amerikában, ahol nehéz különbséget tenni álmok és valóság között. Chaos és egy mutáns, prémes lány útnak indul és egyre bizarrabb helyzetekben találják magukat. A katasztrófára mindenhol máshogy emlékeznek. Van, ahol atomháborúról beszélnek, máshol elrothadt a föld légköre, a valódi ok nem is derül ki, de talán nem is ez a lényeg. Lethem könyve ugyanis szimbolikusan napjaink Amerikájáról is szólhat. Ott vannak a McDonalditák, akik a McDonald’s szabálykönyvét tekintik bibliájuknak a kihalt Las Vegasban, melynek neonfényeit továbbra is működtetik a napelemek. Ezek a karakterek még a Galaxis útikalauz pillanatait is felidézhetik az olvasóban, de annál sokkal komolyabb hangvételben. Ez azonban mit sem ront a road movie szerű olvasmány élvezhetőségén.
A könyv által bemutatott jövőbeli Kaliforniában egészen új értelmezést kapott az 1984 utópisztikus rendőrállama, mely itt a sztárok és a média irányítása alatt áll, az embereknek pedig szerencsevizsgát kell tenniük, aminek ha nem felelnek meg, akkor a szerencsefogyatékosoknak fenntartott átnevelőtáborokba kerülnek. Ebben a bizarr államban a lakosságnak minden héten költöznie kell, és kizárólag ruhákat és egyéb divatcikkeket vihetnek magukkal új lakhelyükre. A könyvek kiemelten tiltólistán vannak. Nem úgy a televízió, amit éjjel-nappal bámulnak és az ott látható kvízek mutatják a követendő társadalmi normákat.
Az álomszerű képek, a drogos hallucinációk elválaszthatatlanok a valóságtól. A szereplők nem csak térben, de időben is mozognak, miközben rendszeresen elvesztik emlékeiket. Kiváló leírása ez egy darabjaira hullott világnak, ahol a szereplők az egyes fejezetekben sokszor egészen más névvel és formában jelennek meg. A történet végét pedig mindenki álmodja meg maga.
