A gyenge Sziget felhozatal miatt idén valóságos népvándorlás kezdődött el a szomszédos országok fesztiváljaira, melyek közül idén több is lekörözte a Szigetet, és nem csak frissességben. A napokban egyszerre zajlott Szlovákiában a Pohoda, Szerbiában pedig az EXIT Fesztivál. Mi az utóbbit választottuk.

Az EXIT valamivel kisebb területen van, mint a Sziget, de éppen ezért átláthatóbb, barátságosabb is. Nagy előnye, hogy egész éjjel vannak koncertek, sőt, este nyolc előtt nem is érdemes bemenni, legfeljebb ha gyönyörködni akarunk a város panorámájában és a naplementében. Szerencsére minden színpad szabadtéri, nem kell levegőtlen sátrakban fuldokolni és tömegverekedésekbe keveredni a bejutásért. De ejtsünk szót a lényegről, a koncertekről. Kattints a folytatáshoz.

A gyenge Sziget felhozatal miatt idén valóságos népvándorlás kezdődött el a szomszédos országok fesztiváljaira, melyek közül idén több is lekörözte a Szigetet, és nem csak frissességben. A napokban egyszerre zajlott Szlovákiában a Pohoda, Szerbiában pedig az EXIT Fesztivál. Mi az utóbbit választottuk.

Novi Sad, vagy magyarul Újvidék Budapesthez hasonlóan Duna-parti város, az EXIT-et pedig, csakúgy, mint a Szigetet egy hídon átgyalogolva lehet megközelíteni. Sokan azért nem mennek külföldi fesztiválokra, mert a legtöbb kint van valami pusztán, ahova eljutni is nehéz, ráadásul 35 fokban jó néha beülni egy fa alá hűsölni. A Sziget viszont bent van a város közepén, ezért tényleg van egy sajátos hangulata. Ez azonban igaz az EXIT-re is, amit egy folyó feletti várban rendeznek. Úgy tűnik, hogy a város lakói büszkék a fesztiváljukra, ami sajnos Budapesten nem mondható el, hiszen nincs Sziget botrány nélkül. Hol a lakók, hol a város vezetése próbálja ellehetetleníteni a rendezvényt. Novi Sad lakói viszont örömmel látják a fesztiválozókat, ráadásul jóval nyitottabbak is, nem kell minden utcasarkon beszólogatásokat hallgatni, ha valaki az átlagtól eltérően öltözködik. Tudják, hogy az EXIT az egyik legnagyobb kincsük, amiből nem mellesleg jó sok bevételük is van, és ezt láthatóan a város építésére (is) fordítják. Nekünk is jó, nekik is jó, és ezért hajlandóak elviselni néhány zajosabb napot, és még élvezik is, hogy történik valami. Az utcákon és a parkokban sétálva lehetnénk akármelyik európai városban. De beszéljünk magáról a fesztiválról is.

Az EXIT valamivel kisebb területen van, mint a Sziget, de éppen ezért átláthatóbb, barátságosabb is. Nagy előnye, hogy egész éjjel vannak koncertek, sőt, este nyolc előtt nem is érdemes bemenni, legfeljebb ha gyönyörködni akarunk a város panorámájában és a naplementében. Szerencsére minden színpad szabadtéri, nem kell levegőtlen sátrakban fuldokolni és tömegverekedésekbe keveredni a bejutásért. Bár itt is megvan a szponzor sör, sőt, a pénzünket fel kell váltani tokenekre, és azokkal tudunk vásárolni, viszont vannak a fesztivál területén belül olyan helyek is, ahol helyi söröket is ihatunk pénzért. A token rendszer nagy előnye viszont, hogy nem kell a színpadtól 20 méterre öt percig üvöltözni, mire megértik, mit akarunk. De ejtsünk szót a lényegről, a koncertekről.

Az EXIT line-up frissességére senkinek nem lehet panasza, ráadásul a legújabb brit zenék mellett olyan igazi klasszikusok is színpadra léptek, mint a Placebo vagy az LCD Soundsystem. Az első este kifejezetten az elektrósoknak kedvezett, a már említett LCD Soundsystem mellett fellépett Mika, valamint a művészibb elektronikát játszó Yeasayser és a Miike Snow is. Második nap elkövettek egy kisebb hibát a szervezők, mikor egy helyi zenekar és egy német nintendocore banda közé betették a The Horrors koncertjét. Bár felcserélték az Atari Teenage Riot és a Horrors kezdési időpontját, mégsem sült el túl jól a dolog, aminek egy megsértett zenekar és sok csalódott rajongó lett a végeredménye. De erről majd hamarosan olvashattok bővebben. Az este headlinere a Placebo volt, akik most is hozták a formájukat. Mostanra már mindenki megtanulta a tavalyi Battle for the Sun szövegeit is, melyek Szigeten még sokaknak meglepetést okoztak. Brian Molko énekhangja pedig továbbra is az egyik legjobb és legegyedibb a világon. Elképesztő, hogy tud valaki ilyen tisztán végigénekelni egy koncertturnét. A Placebo után a Does It Offend You, Yeah? koncertjét néztük meg. Kicsit féltem, hogy a Ting Tings-hez hasonlóan csalódás lesz élőben ez a fajta elektronikus zene, de szerencsére nem így történt. A nem annyira szimpatikus nu-rave-es beképzeltséget leszámítva nagyon jó és pörgős koncertet adtak, amit a közönség is végigugrált, meglepően kulturált módon. Itt egyébként nem szokás egymás lábára lépni meg lökdösődni, a koncerteken pedig az utolsó napot leszámítva főleg rajongók gyűlnek össze. Megismertünk pár új DIOYY? számot is, melyek az ősszel megjelenő új lemezükön lesznek majd rajta. Pénteken a nagyszínpadon a London Elektricity szolgáltatta a zenét egészen reggel hatig.

A szombati napot a Klaxons indította. Tavaly Szigeten csalódást okoztak, bár ennek az is lehetett az oka, hogy délután négykor napsütésben nem volt kedvük játszani, a közönségnek meg táncolni. Most viszont mindent beleadtak, a számok jól szóltak, ráadásul most még a zenéjükhöz nélkülözhetetlen látványeffekteket is megismerhettük. A Klaxons után a norvég Röyksopp játszott a nagyszínpadon, akik tavaly a Balaton Soundon elég gyenge koncertet produkáltak. A mostani produkciójuk már sokkal élvezhetőbb volt, bár nem értem, hogy miért várták meg az igazi koncerttel, hogy a fotósok eltűnjenek a színpad elől, mert az új lemezről kiválasztott ének nélküli első két szám még nem volt teljesen a koncert része. Missy Elliott koncertjét nem volt erőnk végignézni, így nem láttuk az utána kezdődő londoni Ms Dynamite-ot sem.

Az EXIT utolsó napját ellepték a magyarok. Mivel a Faith No More és a Chemical Brothers is játszott nemrég a Szigeten, nem igazán értettem, hogy miért jöttek le csak ezért. Sajnos már a hídon rengeteg magyar káromkodást lehetett hallani, a Faith No More és a Chemical Brothers koncertjén pedig jött a Szigeten megszokott lökdösődés és cipőtaposás. A Faith No More helyett a sok csalódott hollandhoz hasonlóan a vébé döntőt választottuk. A Chemical Brothers sajnos ütközött először a We Have Banddel, majd a Crystal Castles-szel, ezért csak annyit láttunk belőle, miközben átverekedtük magunkat egyik színpadtól a másikig. A We Have Band élőben is kiválóan adja elő nagyon újszerű számait. A Crystal Castles mellett nekem ez volt a másik legegyedibb produkció az EXIT-en. Érdemes megismerkedni a zenéjükkel. Innen rohanás a Dance Arena-ba, ahol ekkor még valami technóra ugráltak, és nehéz volt elképzelni, hogy perceken belül színpadra lép Alice és Ethan. Ráadásul el sem tudtam képzelni, hogy milyenek lehetnek élőben. Hamarosan összegyűltek a rajongók, és kezdődött a Crystal Castles. Igazi katarzis, utazás egy másik világba, valahova a jövőbe. Tényleg fantasztikus élmény a zenéjük élőben. Aztán Alice beugrott a közönségbe, de hozzánk sajnos már nem jutott el. Az egész nagyon rövidnek tűnt, aztán már hagyhattuk is magunk mögött az EXIT-et. Taxizás az állomásra aztán vonattal vissza a valóságba.