Nemcsak az öltözködés alakult át az idők folyamán, hanem a ruhák beszerzésének folyamata is. Ma már mást jelent egy saját készítésű ruha, mint akár száz évvel ezelőtt. Ahogy az a törikönyvekből is kiderül, a kezdetek kezdetén még minden ruha saját készítésű volt, később elkezdett a társadalom tagolódni, ekkor váltak szét a különböző munkafolyamatok. Aztán boltok jelentek meg, később ezek plázákká növekedtek... De ez már történelem.
Nemcsak az öltözködés alakult át az idők folyamán, hanem a ruhák beszerzésének folyamata is. Ma már mást jelent egy saját készítésű ruha, mint akár száz évvel ezelőtt. Ahogy az a törikönyvekből is kiderül, a kezdetek kezdetén még minden ruha saját készítésű volt, később elkezdett a társadalom tagolódni, ekkor váltak szét a különböző munkafolyamatok. Aztán boltok jelentek meg, később ezek plázákká növekedtek... De ez már történelem.
A bevásárlóközpont, közhasználatban lévő nevén pláza, kezdetben a kiváltságosok terepe volt a vásárlásra, a fiatal középosztály inkább csak egy közösségi térként használta a folyosókat. Ehhez viszont hozzátartozott az újdonság élménye is, hiszen arányaiban akkor sem voltak sokkal drágábbak az üzletek, egyszerűen csak idegen volt ez a vásárlási kultúra. Ekkor a plázacica még az a lány volt, aki megtehette, hogy heti egyszer-kétszer beszerezzen valami új ruhát a plázából. Tehát ez inkább irigységet sugallt, nem úgy, mint a mai degradáló jelző, ami alatt inkább azokat a lányokat értjük, akik olcsó ruhákban, olcsó stílusban keringenek a plázában olcsó ruhák után kajtatva.
A tömegtermelés előretörésével és a plázakultusz kialakulásával az igényesebb vásárlók egyre inkább a bevásárlóutcák és elrejtett kis üzletek irányába fordultak. A zenéhez hasonlóan fontos lett az az élmény, hogy felfedezzék a kevésbé ismert helyeket, illetve az egyediségre való törekvés. Erre próbált válaszolni például az Allee, ami próbált egy igényes terepet kialakítani a vásárlóknak, ami sikerült is, hiszen a japán formák szerint kialakított épület mellett ritkán látni a Westendből ismert vendégsereget. Persze ehhez részben az is hozzájárul, hogy Budán van, de például a sokkal félreesőbb helyen található Aréna is meglehetősen vegyes közönséget vonz.
Plázában akkor érdemes vásárolni, ha egyszerűbb, kevésbé hangsúlyos ruhadarabokat keresünk, mint trikók, felsők pulcsi alá, ilyesmik. Az érdekesebb, divatosabb ruhákra érdemes pénzt költeni, így elkerülhető a klón-effektus. Nem szeretem a szabályokat, szóval inkább úgy írnám, hogy nem érdemes olyan ruhadarabokat venni, ami túlzottan jellemző egy-egy márkára, mint például a New Yorker vicces (gagyi) feliratos pólóit. Így olyan, mintha rajta lenne a cetli a ruhán, mert mindenki tudja, hogy honnan van.
Habár a bevásárlóutcák kínálatának nagyobb része megegyezik a bevásárlóközpontokban található boltokéval, mégis ide érkeznek meg először a legújabb darabok. A váci utcai boltokban (Zara, H&M) sokszor ki mernek tenni olyan dolgokat is, amelyek nem felelnek meg a magyar keresletnek, hiszen sok a külföldi vásárló. Így el lehet csípni egy-egy egyedibb darabot (ha nem kapkodják el a turisták). Persze ez nem a legolcsóbb megoldás, de aki inkább a nyugati "kevesebb, de jobb" mintára szereti beszerezni a ruhatára elemeit, annak megéri a befektetés.
A jó külső sajnos sokszor a pénztárca függvénye is, mondhat bárki bármit. Így aki tényleg megengedheti magának, az fedezze fel a hazai tervezők kínálatát, vagy az eldugott kis üzleteket, amelyek a környező országok fiatal tervezőitől szállítanak ruhákat. Érdemes bemenni a nagyobb, drágábbnak hitt üzletházakba is, mert tényleg, tényleg vannak olcsóbb darabok is. Ez sem állandó megoldás, de elképesztő önbizalmat adhat egy elérhetetlennek hitt táska, plusz ezek tényleg soha nem mennek ki a divatból.
A second-hand ruhaboltok is alternatívát jelenthetnek (a témáról majd szeretnék írni egy hosszabb lélegzetvételű cikket). De a ruhatár kisebb részét érdemes ilyen helyekről beszerezni, mert egy-egy egyedi darab mindig jól jön, a pénztárcát is megkíméli. Az a gond, hogy nagyobb mennyiségben olcsó külsőt eredményez. A vidéki üzletek olcsóbbak és sokszor igényesebbek is, de a fővárosban is rá lehet akadni tetszetős helyekre.
Üdvös ha az ember kreatív, így képes saját készítésű ruhákban járni. De ha nem áll rendelkezésére a megfelelő eszköz és anyag készlet, akkor ez sem lehet egyedüli üdvözítő megoldás. Tanulás nélkül, házi varrógéppel nehéz a rafinált formákat utánozni, a díszítés beszerzése sem olcsó. Viszont akinek rendelkezésére áll a kellő idő és elhivatottság, annak érdemes belevágnia a megálmodott ruha elkészítésébe. Sajnos sokszor van az, hogy a képen egyszerűnek tűnő felső elkészítése nem is olyan egyszerű, sokszor nem találni a boltban olyan anyagot, aminek a színe, tartása megfelelne a kivitelezéshez. Az északi lányok előszeretettel varrnak egyszerű harangszoknyácskákat, macskanadrágokat az IKEA-s anyagokból. A lényeg, hogy ne tűzzünk ki megvalósíthatatlan célokat, hiszen a ruhafilc nem fogja visszaadni a szitázás hatását. És tévhit, hogy megvarrni olcsóbb, mint megvenni. Tehát tényleg az egyediségen van a hangsúly.
A stílus és a jó külső kialakításához elsősorban idő kell. Sokszor elveszi az ember kedvét, ha az első boltban nem talál semmit, de ha már felfedeztük a saját kis bevásárlóösvényünket, akkor sokkal könnyebb kiindulni.
