A West-Balkános tragédia után a budapesti zenei élet elsősorban az újrakezdésről szól. Nem csak a helyeket kell átalakítani, de a fejekben is meg kell történniük a változásoknak. Ez nem két nap alatt fog bekövetkezni, mindenesetre a szombati Corvintetős koncert mindenképp egy jó iránynak tűnt, ugyanis hosszú idők után először éreztem igazán jól magam egy budapesti koncerten, és ez nem csak a zenekaron múlt. A közönség is mintha kicserélődött volna.
A Corvintető bejáratánál mindenkire öt biztonsági ember jutott, akik készségesen elmagyarázták, mi merre van, még tűzvédelmi papírt is kaptunk. Valószínű, hogy a korhatár is hozzásegített, de teljesen más közönséget lehetett látni, mint az utóbbi hónapokban. Legtöbben végre tényleg a zene miatt jöttek, lehet, hogy korábban is ott voltak, de mindenesetre elvesztek az egymást méregető tizenévesek közt. A közönség összetétele most nagyjából olyan volt, mint bárhol Európában, és végre nem érezhette magát 18 évesen öregnek az ember.
A magyar zenekarok korábban nem nagyon foglalkoztak a különböző nemzetközi zenei irányzatok követésével, mostanában viszont ez is megváltozni látszik. A CowaBunga Go-Go pont a legjobbkor tűnt fel szélesebb körökben is a hatvanas éveket megidéző instrumentális surf rockjával.
