Szombat este Budapest egyik legújabb szórakozóhelyén, a Szikrában játszott a Hangmás a Panic! In Britain nevű rendezvénysorozat első állomásán. A nyolcvanas évek Manchesterének zenei hagyományait követő zenekarból Endrét és Lalát kérdeztük az új lemezről és kedvenc budapesti helyeikről.

Szombat este Budapest egyik legújabb szórakozóhelyén, a Szikrában játszott a Hangmás a Panic! In Britain nevű rendezvénysorozat első állomásán. A nyolcvanas évek Manchesterének zenei hagyományait követő zenekarból Endrét és Lalát kérdeztük az új lemezről és kedvenc budapesti helyeikről.

Harmadik lemezetek készül. Az előző két album központi témája a budapesti éjszaka, illetve a buli vége volt. Ez egy tudatosan felépített koncepció volt nálatok?

Lala: A második lemez kapcsán sok kritikát olvastunk, és ott találkoztunk azzal, hogy ez egy, az éjszaka fázisait bemutató konceptalbum. Bár Endre szövegei kapcsolódnak ehhez a témához, de nem tudatosan építettük erre a lemezt.

Endre: Nem terveztük el előre, hogy ez lesz, a dalok sorrendje csak később alakult ki. Ez valószínűleg nem csak a második, de az első albumnál is így volt, ahol még kerestük a stílusunkat. A szövegek írása közben pedig jöttek ezek a témák. Ebből aztán lett egy koncepció.

A harmadik lemeznek lesz valami koncepciója?

Endre: Lesz fehér zaj, és lesz horror is. Lesz egy dal a Holdról, és jó néhány az átváltozásról. A szövegek terén azt hiszem most mélyebbre ástam, mert a legtöbb dal azt járja körbe, amikor szembesülünk a sötét önmagunkkal. Míg az előző lemez inkább az estében való feloldódásról, a mindennapokból való menekülésről szólt, a harmadiknál végül belenézünk a tükörbe. Ilyen lesz a Ragadozó című dal például, ahol a fő karakter haza akar jutni egy elátkozott klubból, de akármikor megpróbál kimenni az ajtón, valami visszadobja, és újra a helyen találja magát.  Ez mindaddig tart, amíg nem ébred rá, hogy igazából ő saját maga ragadozója és áldozata is.

Lala: A második lemezt a dalok megírásánál még vitte az első album lendülete, itt most próbáltuk tudatosan szélesíteni a palettát, megpróbáltunk mélyebbre ásni.

Azt mondják, hogy a harmadik lemez döntő egy zenekar életében.

Lala: Ezzel én is egyetértek, aztán majd a kritikák megmondják, hogy milyen lett a harmadik albumunk.

Az előző albumon volt egy közös dal Péterfy Borival, az Egészen közel, most is terveztek valami együttműködést más magyar zenészekkel?

Endre: Terveztünk ilyet, és még lehet, hogy lesz is valami belőle, de hogy kivel, és melyik számot, azt még nem tudjuk.  Van egy-két női előadó, akit simán el tudunk képzelni, és valószínűleg meg is fogjuk keresni őket. Erre már nincs sok időnk, hiszen a dalok elkészültek. Még nagyjából egy hónapunk van, ha addig találunk valakit, akkor lesz ilyen, de ez még egyáltalán nem biztos.

Már régóta benne vagytok a budapesti zenei életben. Láttok valami pozitív, vagy negatív változást?

Endre: Negatív változás, hogy egy csomó jó hely bezárt, például a Kultiplex vagy a Süss fel nap. Közben persze nyíltak más helyek is, például a Corvintető, ahol rendszeresen szoktunk játszani, de igazából kevés hely van Budapesten, ahol lehet koncertezni és jó a hangulat. Ebből a szempontból szerintem rosszabbul állunk, mint pár évvel ezelőtt.

Lala: Bár szűnnek meg helyek, és ez nyilván a zenekarra is kihat, de szerencsére a koncertjeinket nézve elégedett lehetünk.

Vannak kedvenc helyeitek?

Lala: Nekem a Corvintető az abszolút kedvencem.

Endre: Hangosítás szempontjából az A38 a legjobb, a Corvintető a hangulata miatt nagyon jó, mert szeretem ezt a füstös, kupleráj hangulatot. Ez a Szikra is egy tök jó helyszín, már csak azért is, mert egy színház volt régen. Szerintem egy helynek a hangulata legalább olyan fontos, mint hogy milyen a hangcucc és hasonlók.

Lala: Kisebb helyszínek közül tetszett a nemrég nyílt Roham és a Tündérgyár. Rendszeresen meg szoktunk ott nézni kisebb zenekarokat, és tök jó kezdeményezés.

A vidéki helyszínek közül van olyan, ami a szívetekhez nőtt?

Endre: Igen. Ilyen a Pécsi Est Café, vagy Szegeden a Garaboncziás.

Lala: A Garaboncziás is az a klasszikus, füstös hely. Talán Pécs és Szeged az a két város, ahova legszívesebben megyünk koncertezni.

Endre: Aztán ott van még Sopronban a Hangár, vagy Egerben a Kazamata, amit egy borospincéből alakítottak át. Ez egy hosszú folyosó, aminek a végén van a színpad, és tök jó klausztrofóbiás hangulata van. Lehet, hogy mazochizmus, de a kis színpadokat is szeretem. Szolnokon játszottunk úgy, hogy gyakorlatilag egy szintben voltunk az emberekkel. Így sokkal könnyebb kapcsolatban lenni a közönséggel, beugrani a nézőtérre, mint egy nagyobb színpadról.

Egyéb kedvenc helyek Budapesten? Nem szórakozóhelyek, hanem mondjuk egy kocsma, vagy egy bolt...

Lala: Alapvetően a belváros, gondolok itt a Jelenre vagy a Szimpla kertre. Most már megint itt van a jóidő, úgyhogy a Gödör továbbra is egy központi találkahely.

Endre: A Kodály köröndöt is szeretem. Ott nincs semmi kocsma, de van négy szobor és tök jó ott ücsörögni.

A mostani külföldi bandák közül kik a kedvenceitek, miket hallgattok mostanában?

Endre: Tegnapelőtt voltam a Darkstar koncertjén az A38-on. Ők egy nagyon jó dubstep zenekar. Ez a stílus nemrég alakult ki, és nagyon sokan kísérleteznek vele. A másik a Morphine, ami abszolút nem egy aktuális zenekar, hiszen már nem is léteznek, 1999-ben feloszlottak.

Lala: A Morphine alapvetően a kilencvenes évek zenekara. Eddig valahogy elkerülték a figyelmünket, de mostanában nagyon rákattantunk.

Endre: A mostaniak közül a Yeasayer, akik tavaly a Szigeten játszottak, és nagyon tetszett a koncertjük.

Lala: Nemrég a Trafóban volt az Is Tropical, We Have Band koncert, és hálistennek két nagyon aktuális banda jutott el ide. Engem abszolút meggyőztek.

Endre: Nekem nagyon tetszett a Chew Lips is. A Does It Offend You, Yeah? koncertjét pont nem láttuk, mert akkor éppen Kecskeméten játszottunk, de láttam őket tavaly az Exit fesztiválon Szerbiában, ahol egy rohadt jó koncertet adtak.